„Az egyetemről a mélyvízbe”- Interjú Kovács Ádám, junior projektmenedzserrel

Kovács Ádámmal beszélgettünk, aki a Széchenyi Egyetem gépészmérnök karán végzős, és nálunk van szakmai gyakorlaton.

Egy kicsit kifaggattuk, hogy érzi magát nálunk, és mik a tervei.

 

„Igazából én a kötelező szakmai gyakorlatot jöttem ide megcsinálni, és az már le is járt.

Egyből egy olyan céghez akartam menni, ahol megcsinálhatom a hat hetes gyakorlatot, de aztán tudok is maradni. Sokan vannak, akik csak elmennek valahova, hogy eltöltsék az idő, de én konkrétan ide akartam jönni.”

 

  • Honnan hallottál rólunk? Hogyhogy ennyire konkrét volt a választásod?

„ Az egyetemen áprilisban volt  a gépész konferencia, ahova idén nem szervezőként, hanem résztvevőként mentem, és ott voltatok ti is, mint az egyik állomás. Nagyon szimpatikus volt, amit előadtatok, meg az ügyvezetővel is tudtam beszélni, ő is szimpatikus volt, és már ott kérdeztem tőle, hogy van-e lehetőség ide jönni gyakorlatra, esetleg projekt manager pozícióba.”

 

  • Érdekes, hogy te rögtön a projekt manager terület iránt érdeklődtél…ez azért nem gyakori a gépészmérnök szakon.

„ Mikor elsős voltam az egyetemen, már akkor is szervező voltam a gépész konferencián, aztán csapatot vezettem, már ezt is rám merték bízni, mert látták bennem, hogy azért van egy jó kiállásom, meg vezetői ambícióim. Már akkor az tetszett, hogy vittem egy csapatot, meg irányítani őket, szervezni az egészet. A következő évben kettő csapatot is vittem egyszerre. Elég jól össze tudtam fogni őket szerintem. Főleg én voltam az, aki felmérte azt a részt, hogy akkor érdemes-e befektetni az energiát. Volt, hogy elindultunk egy irányba, de én az első napon már láttam, hogy ez nem lesz jó, aztán megpróbáltunk valami mást, végül jó lett a megoldásunk és kaptunk is egy díjat. Most pedig a harmadik éven már résztvevőként mentem.”

 

  • A családból jött ez a fajta irányultság…a vezetői szemlélet?

„A nagybátyám vállalkozó, a győri falmászó terem övé.

Édesapám is vállalkozó, faipari területen. Tetőket cserélnek, autóbeállókat csinálnak, mindent, ami fa. Ezekben segítek nekik, de főleg a nagybátyámnak, amikor valamit építünk. Például a Bercsényi Iskolában csináltunk egy fal mászófalat, meg ipari alpinista munkákban is szoktam neki segíteni.”

 

  • Hogy telnek a napjaid nálunk? Mik a feladataid?

„Mikor idejöttem, először csak ismerkedtem a Vectoryval, a vállalatirányítási rendszerrel. Ez egy olyan rendszer, amibe tulajdonképpen vezetni kell a projekteket, felvinni az újat, beleírni, hogy mi lesz a terv, amiből aztán egy ajánlatot adunk a megrendelőnek; ha megrendeli, akkor véglegesítjük, aztán abból kerül ki a szállítólevél is, meg minden egyéb. Tehát a legelső ponttól a legutolsóig végig kísérjük a projektet.

 

  • Milyen volt az első munka, amiben részt vettél?

„ Először Zolival (Fehér Zoltán, senior projektmenedzser) mentünk felmérni  egy munkát, ahol egy aggregátor nem szállított rendesen olajat. Igazából ilyenkor, amikor kimegyünk felmérni, akkor több fotót kell csinálni, le kell mérni a csavarzatokat, hogy mekkora csatlakozókat, tömlőket kell majd vinnünk, tehát előkészítjük a szerelőknek a munkát. Ha mindent jól felmértünk, akkor ők jól tudják kivitelezni a munkát.”

 

  • Részt vettél esetleg más jellegű munkafolyamtokban is?

„Most például 2 hetet voltunk az Alcoában, ott bedobtak a mélyvízbe! Tömlőket cseréltünk, és én is bontottam bent a gépben. Meg a csőhajlításban is segítettem. Mentem a Gáborral, néztem, ahogy hegeszt és közben magyarázta, hogy mi, hogy működik, meg én is kérdezgettem, hogy melyik ág mit csinál. Az nagyon sok tapasztalatot adott.

De például itt nagyon tetszett az is, hogy én tárgyalhattam az olaszokkal, mert ők ugye angolul beszéltek, én továbbítottam a kéréseket a kollégáknak, Zolti pedig regisztrálta, hogy milyen alkatrészeket használtunk fel. Ez a része is nagyon jó volt és sok tapasztalatot szereztem a tárgyalás, problémamegoldás területén is. Igazából a tárgyalás, kapcsolattartás, kereskedelem része talán még jobban is tetszik, de azért tudom, hogy még nagyon sokat kell tanulnom.”

 

  • A hidraulika egy nagyon speciális iparág, talán mondhatjuk, hogy iskolai keretek között nem is igazán tanulható meg. Te hogy látod ezt?

„ Igen, az egyetemen a hidraulika benne van a tananyagban, de mi nem tanultunk róla, csak volt egy pneumatika előadásunk, két órás, a hidraulikát kicsit megemlítették, de ennyi. Szóval, amit tudok, azt inkább itt tanultam a cégnél, meg letöltöttem egy online angol tananyagot, és amikor egy kis időm volt, azt bújtam, hogy nagyobb rálátást szerezzek. Itt találkoztam egy csomó olyan dologgal, amiről korábban nem is hallottam, szóval most már nagyjából átlátom a dolgokat, de például egy rajzot még nem tudnék megcsinálni.

Sokat kérdezek Zolitól, és Lajostól (Babics Lajos, műszaki igazgató), megyek utánuk, és próbálok tanulni tőlük, mert én is szeretnék fejlődni. Ősztől, ha vége a nyári szabadságoknak, akkor visszatér a cég a rendszeres oktatáshoz, amiket Lajos vezet, és azokon remélem én is részt tudok venni.”

 

  • Mik a távlati terveid?

„Jó lenne pár év alatt elsajátítani a projektvezetést; mondjuk szerintem egy három év az reális ahhoz, hogy nagyobb projekteket önállóan vigyek végig, aztán utána még akármi is lehet. Például  hosszútávon érdekelne az is, hogy belekóstoljak a cégvezetésbe, úgymond kicsit besegíteni, de hát ahhoz még gyerek vagyok. Most még az a cél, hogy meg tudjak tervezni egy hidraulikus rendszert, utána lehet nagyobb dolgokon gondolkozni, ha már az alap megvan.”

 

  • Úgy tudom, a szakdolgozatodat is egy itteni témából írod.

„ Igen, ugye a szakmai gyakorlati helynél az is volt a választásnak az egyik szempontja, hogy a szakdolgozatomat is meg tudjam írni és ugye adja magát, hogy gépészmérnökként egy célgépekkel meg hidraulikával, gépészeti dolgokkal foglalkozó céghez jöjjek. Babics Lajos lesz a külső konzulensem és a Suzuki présgép projekt lesz majd a szakdolgozati témám. Az irodalom kutatást már elkezdtem a kerékagyakról, hogy miért fontos hogy precízen legyen a helyére rakva és összepréselve és miért kell hozzá egy hidraulikus présgép, erről szeretnék írni a szakdolgozatban. Talán így a nyári időszakban több időm lesz ezzel is foglalkozni. Nagyon jó, hogy itt sok nagy tudású ember van, akiktől lehet tanulni, és beletanulni ebbe a szakmába. A cégben dolgozó kollégák pedig nagyon szimpatikusak és sokat segítenek.”

Kapcsolódó bejegyzések: