Őszintén szólva, még péntek reggel is úgy nézett ki, hogy nem lesz ebből semmi. Úgy kezdődött, hogy a Jankovits Engineering Kft. lassan két éve nevezett be meghívottként az V. Automotive Foci Kupára, mely az autóipari cégek országos rendezvénye. A koronavírus aztán tavaly meghiúsított minden ilyen jellegű programot, ezért csak most, 2021. szeptemberében nyílt lehetőség a torna megrendezésére.
A következő nehézséget a csapat-összeállítás jelentette. Különböző okok miatt az eredetileg nevezhető tíz csapattagból csak nyolc hadra fogható játékosunk maradt, akik azonban ilyen helyzetben is bevállalták az indulást. Bár így is erős kerettel rendelkeztünk, azért jó néhány “ász” hiányzott – csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Császár, az “Ugodi Szikla”, vagy Fehér Z., a kőkemény és elnyűhetetlen “Háromfai Bombázó”, de Torma higanymozgású szélsőjátéka, Buga csupaszív küzdőszelleme vagy Földing higgadt megoldásai is jól jöttek volna. Nem beszélve Smercsek “Higgyatullin” Péterről, az egykori FC Little Wood legendás hátvédjéről, aki annak idején már-már Beckenbauer-i eleganciával irányította csapatát a csanaki főpályaudvar melletti festői arénában…
De ha már nem a teljes csapattal álltunk ki, azért jó néhány ravasz taktikai újítással leptük meg ellenfeleinket. Mindjárt azzal, hogy a kapuba egy hölgyet állítottunk, Kopácsi Katalin személyében.
A vetélytársak utóbb bevallották, hogy ez komolyan megzavarta őket, de csak néhány percig. Miután látták, hogy Kati nem fél a labdától, nem zavartatták magukat a lövőerővel – más kérdés, hogy Kati sem, aki bravúrok sorozatával segítette a csapatot.
Az első meccsen mindjárt a csoport egyik legerősebb csapatával, az AGC Glass együttesével játszottunk. Egy gólgazdag és élvezetes találkozón 7-5 arányú vereséget szenvedtünk, de a sok rúgott gól és a játék minősége sokat ígért a folytatásra.
A következő meccsen az orosházi Linamar volt az ellenfelünk. A mérkőzés állása sokáig döntetlen volt, játékosaink eltökélten és keményen küzdöttek, de végül is a fáradtság és ez ellen több cserelehetősége eldöntötte a párharcot – a Linamar 3-1-re győzött. (E sorok írója ekkor – az ősi magyar futballvezetői hagyományokhoz méltóan – megpróbálta direkt taktikai utasításokkal ellátni a csapatot, de aztán jobbnak látta távozni a VIP-szektorba…)
A “Vörös Hadsereggel” – fiaim vörös hajkoronája miatt a becenév – megerősítve tehát megrohamoztam a VIP-részleget, ahol elsőként fogadhattam a jelenlevők gratulációját. (A VIP terület apró szépséghibája az volt, hogy a Jankovits-családdal együtt összesen öten tartózkodtak ott…) Két vetélytársunk képviselője mindenestre élénken érdeklődött kapusuk kézilabdás múltja felől, majd elkezdődött a harmadik megmérettetés.
Erről a meccsről bővebben számolok be, mivel ez a volt a legizgalmasabb és legváltozatosabb összecsapásunk (illetve, őőő, hát .. ezt láttam az elejétől a végéig).
Ezúttal a Federal Mogult kaptuk ellenfélként és egy kreatív taktikai újítással igyekeztünk megzavarni őket. A mérkőzés elején a két legjobbunk, a Kovacsics-testvérek a cserepadon kezdtek, míg a többiek szervezett védekezéssel igyekeztek kifárasztani a riválist. A Mogul egy darabig nem tudott mit kezdeni a betömörülő védelmünkkel, de aztán találtak egy gólt, majd megtoldották még kettővel. Felidő: 0-3 oda.
A második félidőben taktikát változtattunk és a Kovacsics-párossal az élen huszáros rohamokba kezdtünk. Ennek meg is lett az eredmény
e, nemsokára egyenlítettünk. (Itt eleveníteném fel a nap számomra kedvenc gólját: A pálya közepén Kovacsics Imre bolondította meg ördöngős cseleivel a “mogulokat”, majd hajszálpontos bombája a kapu bal alsó sarkába vágódott.) Sajnos a végén a Federal Mogul ismét gól szerzett, így újra pont nélkül maradtunk, de tényleg csak egy hajszálon múlt…
S aztán ami addig nem ment, a negyedik meccsen összejött: pontot szereztünk, 4-4 a ContiTech Nyíregyháza ellen. Akár több is lehetett volna, hiszen 4-1-re mi vezettünk, de ne legyünk telhetetlenek – ismerve az előzményeket és a riválisok lehetőségeit (nagy létszámú cégek, sokadszorra játszanak együtt, stb.) az elért eredmény egyértelműen erőn felüli teljesítmény volt. Gratulálok hozzá!
Már csak a jól megérdemelt ebéd hiányzott és indulhattunk haza.
Ráadásként a résztvevők személyenkénti értékelése:
Kopácsi Katalin: Ahogy már említettem, ezen a napon ő “vitte el a show-t”, rajta kívül nem játszott hölgy a kupán, pláne nem kapuban. Halált megvető bátorsággal állt bele a legerősebb lövésekbe is, kapusposzton megoldást jelent az ő személye.
Bánki Dániel: Mentalítását jól jellemzi, hogy “vérét adta” a csapatért – az utolsó meccs utolsó percében egy belépő következtében adott munkát a mentősöknek. Igazi csupaszív játékos, sohasem adja fel.
Drescher Valter: Fizikai adottságait kihasználva nagyszerű védőmunkát végzett, időnként pedig csatárposzton is feltűnt, nagy lövésekkel riogatva az ellenfél kapuvédőit.
Babics Lajos: Óriási rutinját kihasználva tanári módon irányította a védelmet, időnként pedig – születési helyéhez méltóan – Sobri Jóska furfangját is bevetette az ellen csatárainak semlegesítése céljából.
Füzi Péter: Mindenütt ott volt (akár a Juharfa utca 3.-ban – a szerk. megjegyzése), ha kellett, támadott, ha kellett védekezett. Talán ha játékát egy evezőlapáttal “szinesítheti”, még hatékonyabb lehetett volna. 😉
Kovacsics Imre: Egyértelműen a csapat egyik sztárja volt, fineszesen passzolt, erősen és pontosan lőtt, sokat mozgott. Testvérével együtt összeszokott párost alkotnak, ez sem egy utolsó szempont.
Kovacsics Gergely: Mint a bátyja – kitűnő passzjáték, lövések, sok helyváltoztatás. “Légiósként” nagy hasznára volt a csapatnak, teljes odaadással és lelkesedéssel küzdött a kék-szürke színekért.
Hidán Jenő: A “Zilahi Zerge” megmutatta, miért ébrednek még ma is verejtékben úszva Partium román védői, ha álmaikban kapura tör. Keményen és határozottan játszott, pontos passzokkal segítette a támadásokat.
Kertész Andrea: Csapatmenedzserként és szurkolóként is a szokásos lelkesedését hozta. És ha még pályára is lép…
Jankovits Richárd, Jankovits Áron, Jankovits Máté: Ők hárman leginkább a VIP-részlegen “vitézkedtek”, volt, hogy a jelen levők több, mint 50%-át ők adták. Ezért nem jár köszönet, de legalább a büfében nem volt hosszú a sor…
Dr. Jankovits Richárd Ügyvezető
